Bár augusztus 6-án kora este, az évszakhoz képest hűvös, szeles délután volt, ez egyáltalán nem szegte senki kedvét – sőt, talán még jobban esett a szabadban lenni. Az amúgy is élettel teli Mátyás tér hamar megtelt gyerekekkel, akik egymásnak adták a helyet a legyezőkészítő asztalnál, a Zsendülő Tanoda előtt pedig spontán tollas- és focimeccsek indultak. Minden a maga természetességében történt, különösebb koreográfia nélkül – ahogy a legjobb dolgok szoktak.
A zene is egyszer csak elkezdődött, bár nem volt színpad, nem volt műsorvezető mégis mindenki tudta, hogy itt valami történik. Balogh Zsolt és zenekara játszani kezdett, spanyol vendégeink is rögtön táncra perdültek.
Ezt követően Ignacio Fajardo és Manuel Monterrubio koncertje nem hiába követte a legbulisabb flamenco stílust: a közönségből néhányan flamenco bemutatót rögtönöztek. Koncertjük vége azonban még tartogatott egy emlékezetes, szívet melengető meglepetést: spontán közös zenélés alakult ki, amely során felcsendült a „Gelem Gelem”.
A program végén közös tánctanulás következett, profik, a kezdők, a gyerekek és az idősebbek egyaránt együtt próbálgatták a nagyecsedi cigánytánc lépéseit.
